Az embermentésből – eltérő hangsúlyokkal és nagyságrendekkel – részt vállaltak a magyarországi egyházak is. A Szentszék budapesti képviselője, Angelo Rotta nuncius tekintélyének teljes súlyával fellépett az üldöztetések ellen.

A Dunántúlon báró Apor Vilmos, győri katolikus püspök lett a kirekesztés és a deportálás elleni harc, később a nyilas terror elleni nyilvános fellépések egyik fő szószólója. Élesen felemelte szavát a kirekesztő intézkedések, a zsidókat ért kegyetlenkedések ellen. Minderről tárgyalni akart a miniszterelnökkel, de Sztójay nem fogadta. A püspök memorandumokat készített, ismételten tiltakozásra, pásztorlevél kibocsátására kérte Serédi Jusztinián hercegprímást. A belügyminiszternek küldött levelében elítélte a gettóba zárást, "mely minden emberiességgel és keresztény szellemmel ellenkezik, mely igazságos és tárgyilagos ítélet nélkül büntet ártatlanokat".

Serédihez küldött június 15-i levelében a vidéki deportálásról hallgató felső klérus felelősségére is utalt. "Hogyan fogunk megállni a történelem előtt - tette fel a kérdést -, ha látszólagos egyetértésben és udvariassági viszonyban maradunk egy olyan kormánnyal, amely országszerte a legnagyobb kegyetlenséggel kínoz ezer meg ezer embert, megfosztja őket minden emberi joguktól és asszisztál ahhoz, hogy őket rabszolgamunkára és a halálra deportálják?" Apor püspök megmentette a deportálás elől az egybegyűjtött cigányokat is. Magatartása példaadónak bizonyult: az őszi hegyeshalmi gyalogmenetek alatt a bécsi országút mentén az alsópapság, a katolikus falvak népe a tilalmakkal szembeszegülve több helyütt segített.

Szombathelyen Kovács Sándor püspök a szószéken, majd a kormány tagjainál is tiltakozott az embertelen intézkedések ellen. Felszólalásainak a németbérenc kormánynál nem volt foganatja, azonban helyi kapcsolatai révén néhány zsidót meg tudott menteni. Pécs és környéke zsidósága ügyében Virág Ferenc püspök a gettófogság idején enyhítéseket tudott elérni, de a folytatás itt is a brutális bevagonírozás, Auschwitz - Birkenau volt.

Észak-Erdélyben Márton Áron püspök többször, megrendítő módon ítélte el a súlyos és végzetes intézkedéseket. Kolozsvárott május 18-án együttérzésre, segítésre szólított fel. Kijelentette, hogy „az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és a börtön nem szégyen, hanem dicsőség”. A Sztójay-kormány zsidóellenes politikájának nyilvános elítélése miatt el kellett hagynia Magyarországot, továbbiakban Romániában, a gyulafehérvári  püspöki palotában élt.

A háború viharában a szüleitől elszakított, valamiképp elszakadt gyermekek száma napról-napra nőtt. Főképp egyházi személyek, szervezetek vették őket gondozásba. Az ellátatlanokat jólelkű emberek a segélyező szervezetekhez, vöröskeresztes otthonokba, egyházi intézményekbe juttatták el. A főváros szovjet ostromakor a bombázások, az aknatűz elől kellett számukra menedéket találni.

Az anyák és a gyermekek csoportos mentésében kiemelkedő szerepe volt a református egyház Jó Pásztor akciójának. Ennek keretében – Friedrich Bornnak, a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti kiküldöttjének támogatásával - a zsidó származású vagy zsidó gyermekek számára otthonokat létesítettek. Százával gondozták, sok leleménnyel mentették őket az elhurcolástól. Az evangélikus egyház megbízásából Sztehlo Gábor harminckét gyermekotthont szervezett meg, falaik között ezerhatszáz gyermek és négyszáz felnőtt kapott menedéket. Önkéntes munkatársai között dolgozott dr. Koren Emil evangélikus lelkész és felesége is.

Vakmerően segített Keken András evangélikus lelkész és felesége a fővárosi Deák téri evangélikus templomban. Befogadással, keresztlevelek kiállításával közel félszáz zsidó életét mentették meg. Bereczky Albert fővárosi református lelkész főként hamis keresztleveleket adott a mentéshez, menedékhelyeken számos zsidót bújtatott. Klinda Pál páter katonai varrodába helyezett el zsidó nőket. Leleményes mentőmunkája nyolcvan-száz élet megóvását jelentette.

Köhler Ferenc lazarista páter is nagy bátorságról tett tanúságot. 1944 novemberében a bécsi országúton segített a németországi „kölcsönadásra” gyalog vonultatott zsidóknak. Mint Báránszky Tibor, Köhler is a nunciatúra védleveleivel mentett ki út közben és Hegyeshalomban beteg, elesett idős személyeket a tömegből, hogy aztán Budapestre juttassa vissza őket. Decemberben a nagygettóban is feltűnt, gyógyszert és élelmet vitt be. Az Adventista Egyház elnöke, Michnay László sok üldözöttnek szerzett hamis papírokat. Tíz személyt, köztük Peterdi Andor költőt otthonában bújtatott. 1964-ben az egyik első magyar volt, aki Jeruzsálemben elnyerte a Világ Népeinek Igaza kitüntetést.

A budai várban, a nunciatúrán Gennaro Verolino és magyar megbízottai áldozatos mentőmunkát végeztek. Az egyházi intézmények védelmében többször segítségükre volt Bakos Géza százados is. Összesített adatok szerint a vatikáni védlevelekkel összességében tizenötezer zsidót menekítettek a halálból a nyilas uralom idején.

Befogadták, sikerrel rejtegették a fővárosi egyházi intézményekbe menekült zsidókat. Ezzel nagy kockázatot vállaltak, hiszen leleplezésük esetén könnyen embermentő társaik, Varsányi Mátyás budai evangélikus lelkész és Kálló Ferenc tábori esperes sorsára juthattak. Kálló 1944 húsvétján szentbeszédet mondott a rádióban. A közvetítést nyílt háborúellenes kijelentései miatt megszakították, az esperes azonban nézetein nem változtatott. A 11. sz. Helyőrségi Kórházban az embermentés szellemi vezetője lett. Számos írót, művészt, orvost bújtattak itt. A szélsőjobboldal hatalomátvétele után Kálló életveszélybe került, de tovább dolgozott. Október 28-án fegyveres nyilasok betegágyából hurcolták el, a budakeszi erdőben végezték ki. Hivatali helyiségében sebesítették meg súlyosan Cavallier Józsefet, a Magyar Szentkereszt Egyesület főtitkárát. A nyilasok bűnlajstromán szerepel több katolikus pap Dachauba hurcolása. Bátor kiállása miatt Mauthausen melléktáborában, Gusenban végezte be életét dr. Varga Zsigmond református lelkipásztor is.

A Szociális Testvérek Társasága Schlachta Margit vezetésével nagy számban fogadott be fővárosi és vidéki épületeikbe zsidókat. A budapesti Bokréta utcai munkásnőotthonban azonban áruló is lakott. Feljelentése nyomán a nyilasok 1944. december 27-én este elhurcolták, majd a jeges Dunába lőtték Bernovits Vilma hitoktatót és Salkaházi Sára szociális nővért.

Salkaházit, a Világ Népeinek Igazát 2006. szeptember 17-én, Budapesten tízezres tömeg előtt avatták boldoggá.

Vissza...